Motasuwa Hideki egy falusi gazdafiú, ám szeretne felvételt nyerni a Harete egyetemre. Ez sajnos nem sikerül neki, ezért elhatározza, hogy Tokioba megy előkészítőre. Mivel elég szeleburdi és lelkes, vicces dolgok születnek az ő nagyvárosba kerüléséből (pl. hangosan gondolkodva elkiáltja magát az utcán, hogy az összes pornóoldalt meg fogja nézni.) A legfurcsább dolog, amivel mégis találkozik a nagyvárosban, azok a Persoconok. Ez a Personal -Computerből jön, ami személyi számítógépet jelent. Ám ezek nem unalmas kis dobozok, hanem ember formájúak, mégpedig legtöbbjük szép nő. Egyedül a fülük helyén lévő kis „csövecske” mutatja, hogy ők nem emberek. És persze az, hogy nem képesek rendes érzelmekre, hiába tudnak beszélni. Ebben a világban (ami egyébként napjaink, vagy a nem túl távoli jövő) nincsenek annyira ember-ember kapcsolatok, hiszen mindenki jobban szeretne egy olyan társat, aki nemcsak gyönyörű, hanem be lehet programozni főzésre, ráadásul mindig türelmesen meghallgat. Persze Motusuwa is szeretne egy ilyet, de ő csak egy csóró diák, így nincs pénze rá. Ám egyik nap talál egy kidobott női robotot, akit sikerül összeeszkábálnia, hogy elinduljon. A lány egyedül azt a szót ismeri, hogy chii, így Motasuwa elnevezi Chiinek. Ám ő nem egy sima Persocon, hanem egy különleges széria, a Chobits tagja. Ez egy elég titokzatos dolog, de mint kiderül, Chii képes tanulni magától.  Ez a sorozat az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket és izgalmat. Ajánlom a nevetésre, mégis elgondolkodásra vágyóknak.