Ruth Benedict: Krizantém és kard - A japán kultúra mintái

Készítette: Kiss Rita (BCE)

Ruth Benedict Krizantém és kard - A japán kultúra mintái című könyve először jelent meg magyar nyelven Mori Szadahiko A krizantém és kard újrafelfedezése című munkájával egy kötetben Prónai Csaba előszavával a Japán Alapítvány támogatásával. (Ruth Benedict - Mori Szadahiko: Krizantém és kard - A japán kultúra újrafelfedezése, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2006)

A Krizantém és kard a huszadik század egyik legnagyobb hatású társadalomtudományi alkotása, ugyanakkor érdekes olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek a japán kultúra iránt.

 Ruth Benedict a művet eredetileg katonai megrendelésre kezdte el írni (a Háborús Információs Hivatal megbízásából 1943-ban), hogy Amerika számára minél inkább lehetővé tegye az ellenség megismerését és ezáltal a győzelem elősegítését.

„Japán volt a legidegenebb ellenség, akivel az Egyesült Államok valaha is totális harcot vívott. Egyetlen más jelentős ellenféllel vívott háború sem tette szükségessé, hogy ennyire eltérő viselkedési és gondolkodási szokásokat kelljen számításba venni (…) A legfőbb kérdéssé az ellenség természete vált (…) Meg kellett próbálnunk megérteni a japánok gondolkodását és érzéseit, és a mintákat, amelyekbe ezek a viselkedésmódok illeszkedtek.” (25-27. o.)

            Ruth Benedict Franz Boas tanítványa volt, a Columbia Egyetemen szerzett PhD fokozatot. Legfontosabb tudományos munkái: a Patterns of Culture (1934), a Zuny Mithology (1935) és a Race: Science and Poltics (1940). A szerző személyiségének fontos vonása befelé forduló személyisége és marginalizált társadalmi helyzete (részleges süketsége és leszbikus orientációja miatt). A kulturális relativizmus eszméjét a toleranciával kapcsolja össze, Japánban nem az ellenséget, hanem a megismerésre váró kultúrát látja.

Ruth Benedict a témához való hozzáállását és a felhasznált módszertant a könyv első A feladat: Japán című fejezetében mutatja be.

       „A tény, hogy a nemzeteink háborúban álltak, mindazonáltal elkerülhetetlen módon komoly hátrányt jelentett. Azt eredményezte, hogy mellőznöm kellett a kulturális antropológia legfontosabb technikáját, a terepmunkát (…) Legalább az antropológusnak fontos módszeréről, a tanulmányozott emberekkel való szemtől szemben kapcsolatról nem kell lemondanom (…) A japánokról szóló bőséges irodalom és a Japánban élt sok jó nyugati megfigyelő (…) előnyt jelentett számomra (…) Japánban írt és készített filmeket néztem…” (27 – 29. o.)

Ruth Benedict tehát a háborús helyzet miatt nem utazhatott el Japánba, hogy ott terepmunkát végezzen (egyébként a nyelvet sem beszélte), de ennek ellenére minden kiegészítő módszert igénybe véve megpróbált teljes képet adni. Ezt azóta a „kultúra tanulmányozása a távolból” módszernek nevezik. (13. o.) Az Amerikában élő japánokkal való beszélgetés és a korábbi beszámolók alapján azoknak a premisszáknak és mintáknak a meghatározására törekedett, amelyek implicit módon meghatározzák a japánok viselkedését. Ezeket elsősorban az amerikaiakkal szembeállítva a párhuzamok mellett a különbségekre koncentrálva fedi fel. A két legfontosabb szimbólum – melyek a kötet címében is megjelennek – a krizantém és kard.

A két fogalom már a bevezető fejezetben megjelenik, a japánokra jellemző ellentétek felsorolása után jegyzi meg: „A kard és a krizantém egyaránt része a képnek” A két fogalom részletes ismertetésére a későbbi fejezetekben kerül sor, ez a szimbólum-pár a könyv egészén végighúzódik és további fogalompárok rendeződnek mellé.

A könyv 13 fejezetre tagolódik a bevezető és lezáró fejezetekkel együtt. Az első fejezetekben Benedict egy történelmi helyzetet és folyamatot mutat be (A japánok a háborúban, A megfelelő hely elfoglalása, A Meidzsi-reform), a következő részben azokat a legfontosabb fogalmakat mutatja be, melyek szükségesek a japánok megértéséhez (A korok és világ adósa, Az egy tízezred visszafizetése, Nincs nehezebb a girinél, A név megtisztítása, Az emberi érzések területe), végül pedig azt mutatja be, hogy hogyan illeszkednek ezek a fogalmak a japán kultúrába, milyen hatásuk van a mindennapi életre és gondolkodásmódra (Az erény dilemmája, Önfegyelem, A gyerek tanul).

Mint már korábban említettem, a kard és a krizantém elsőként a bevezető fejezetben jelenik meg, mégpedig nagyon is konkrét értelemben: a krizantém termesztés művészete és a kard kultusza mint a harcosok presztízse formájában. Ebben az első megközelítésben két a japánokra egyaránt jellemző tevékenységet jelölnek, szimbólum jellegük csak a későbbiekben válik világossá. A tizenegyedik és tizenkettedik fejezetben többször is utalás történik mind a kardra, mind a krizantémra.

„A sújó [önfegyelem], ahogy gyakran mondják, eltávolítja a „test rozsdáját”. Így az ember fényes, éles kard lesz, és természetesen ez az, amire igazán vágyik.” (179. o.) „… a felelősségteljes viselkedés, amit gyakran úgy fejeznek ki, hogy számot kell adniuk „a testük rozsdájáról” – ez a szókép a testet egy karddal azonosítja. Ahogy egy kard viselője felelősséggel tartozik annak ragyogó fényéért, úgy minden ember felelősséggel tartozik a tettei következményeiért. (…) a kard nem az agresszió szimbóluma, hanem az eszményi és felelősségteljes emberre alkalmazott hasonlat. (…) a japánok erősek abban, hogy megvédjék a belső kardot az azt fenyegető rozsdától.” (218 – 219. o.)

„…a krizantémot is cserépben, az éves virágkiállításra nevelték, minden egyes virágszirmot a termesztője rendezett el, és gyakran apró, láthatatlan fémhuzalból készült keretre helyezték az élő növényt. (…) A krizantém, melyet kis edényben nevelte, megismerte a természetesség tiszta örömét.” (218. o)

Ezek alapján első olvasásra számomra úgy tűnt, hogy mind a kard, mind a krizantém a japán ember, a Japán Szellem szimbóluma, jól megragadva annak kettősségét. Egyrészt a szabályok (vashuzalok) közé szorított élő természet, másrészt a szabályok betartásáért felelős viselkedés szempontját figyelembe véve.

Mori Szadahiko azonban sokkal konkrétabb és mélyebb értelmet ad ennek a két dolognak, amelyek talán még inkább kifejezik ugyanezt a kettősséget. Az ő interpretációjában a krizantém a „színlelt szabad akarat” a kard a „felelősségteljes viselkedés” szimbóluma. Ez a két legfontosabb minta a japán kultúrában. Minden további fogalom és szimbólum e köré a két fogalom köré csoportosul, ezekhez tartozik.

Ahhoz, hogy a japán természet ellentmondásait megértsük először is néhány központi szerepet játszó fogalom megismerésére van szükség.

            Az első fogalom, amit Benedict szükségesnek tart bemutatni, a hierarchia, ami központi helyet foglal el a társadalom minden alrendszerének szervezésében. A hierarchiában elfoglalt hely függ az osztálykülönbségektől, a nemtől, kortól, családi kötelékektől és a két személy közötti korábbi kapcsolattól. Különösen fontos a gyermekek szülők iránti tisztelete, amit a kínai kultúrából vettek át és alakították át a saját társadalmuknak megfelelően.