Rejtélyes módon Len egész este ideges volt, még aludni sem bírt, pedig tudta, hogy az elősegítette volna a gyógyulását. Csak ült felpolcolt háttal és gondolkodott. Egyszer csak megjelent Bason.

-Mester, aludnia kellene. -mondta.

-Tudom Bason! - csattant fel Len. -Ha tudnék, biztos aludnék!

-Ha bántja, hogy összeveszett Tamara kisasszonnyal, akkor talán tennie kellene valamit. - mondta bátortalanul Bason, mert még most sem mert tanácsokat adni gazdájának, ugyanis annyira hangulatfüggő volt, hogy nem tudta, hogy hogyan reagál majd. Bár mióta Yohval volt, sokkal többször hallgatta meg a tanácsait és még rá sem kiáltott. Azonban most rossz pillanatot fogott ki.

-Ki mondta, hogy miatta nem tudok aludni?- kiáltotta -Ha tudni akarod, épp a feketesárkányoson gondolkodtam! És különben is, bántott engem valaha, ha megsértettem valakit?

-Nem mester.

-És kértem valaha bocsánatot valakitől?

-Nem mester.

-Akkor nem fogok emiatt a lány miatt sem! Értetted Bason?

-Igen mester. -mondta Bason, majd kis szünet után hozzátette -De valamikor el kell kezdeni -és gyorsan eltűnt, mielőtt Len válaszolhatott volna.

-Ugyanmár. - morogta Len -Csak egy hisztis kislány!

Egyszercsak hangfoszlányok ütötték meg a fülét. Fülelni kezdett és észrevette, hogy a nyitott ablakon jönnek be a hangok. Méghozzá Pilica és Tamara hangja. Közelebbhajolt az ablakhoz, és látta, hogy a mellette lévő ablak ki van nyitva, és ott beszélget a két lány. Bizonyára valamelyikük szobájában összegyűltek beszélgetni. Kicsit mégjobban kihajolt az ablakon, így már jobban hallotta őket.

-… és azt mondta, hogy miattam. -hallotta Tamara hangját - De egyszerűen nem értem, hogy miért utál ennyire. -hangja elkeseredetten csengett.

-Ugyanmár - szólt Pilica hangja -Ne vedd ennyire a szívedre, Len mindenkivel ilyen.

Kis csönd. Majd újra Tamara hangja.

-Nem értem, hogy lehet valakiben ennyi gyűlölet, főleg azok iránt, akik sosem ártottak neki. Sőt, barátkozni próbálnak vele. Már a legtöbb emberrel sikerült újra összebarátkoznom mióta hazajöttem, de ő kifog rajtam. Még mindig átnéz rajtam.

-Ezen ne csodálkozz Tam. Len az összes lányt levegőnek nézi. Észre sem veszi, hogy az utcán csaj megbámulja. Kár, pedig helyes srác. -Pilica hangja mosolygósan csengett. -Kíváncsi vagyok kinek fog sikerülni felkelteni a figyelmét.

-Vagy egyáltalán sikerül-e valakinek. - mormolta elgondolkodva Tamara.

-Na igen. -csend hallatszott, majd valamelyikük ásított.

-Én lassan megyek Pilica. Mióta Lennel éjszaka is virrasztottam, nem vagyok képes rendesen kialudni magam.

-Rendben van. Jó éjszakát. És ne feledd, hogy ne rágd magad Lenny miatt, az új Tamara már nem csinál ilyeneket. -szólt Pilica.

-Igazad van. - hallatszott még Tamara hangja, de a többit Len nem hallotta, mert a lányok eljöttek az ablakból.

Visszadőlt az ágyára és szörnyű érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy olyan dolgot kell tennie, amit még sosem tett: bocsánatot kell kérnie egy lánytól. Akárhogy csűrte csavarta magában és keresett kiskapukat; a lényeg ugyan az volt. Tamara ápolta őt egy hétig és kedves volt vele, ő pedig azt mondta, hogy idegesíti, tehát megbántotta. Hogy ezek a lányok minden kis hülyeségen képesek megsértődni - dünnyögte mérgesen. De inkább magára volt mérges, amiért ennyiszor bukkan fel az agyában Tamara mosolygós szeme és vidám mosolya.

Másnap, hála Faust hathatós orvosi segítségének, már sokkal jobban érezte magát, még az ágyból is képes volt felkelni. Nagynehezen felöltözött és lebicegett a földszintre, ahol a többiek már nagyban reggeliztek. Amikor megjelent az ajtóban Trey felkiáltott:

-Hé haver! Hát te itt lenn? Azt hittem, már sosem akarsz felkelni, és egész nap lustálkodsz megint!

A többiek is felkapták a fejüket és Faust csendesen megjegyezte:

-Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet mozognod. Még elég törékeny az egészséged.

Len dühösen válaszolt:

-Még hogy törékeny! Sosem voltam jobban.

Ebben a pillanatban vette észre az asztal végében ülő Tamarát, de a lány rá sem hederített, csak evett tovább. Len is leült az asztalhoz, és szedett magának is rizst. Evés közben néha vetett egy-egy pillantást Tamara felé, de egyszer sem sikerült elcsípnie a pillantását. A lány mellett Lyserg ült, akivel élénk beszélgetésbe merült. Bólogatott, magyarázott és a fürtjei csak úgy repkedtek, amikor hátravetett fejjel nevetett.

-Megváltozott, ugye? -kérdezte egy hang melette.

-Mi? - ocsúdott fel.

-Azt mondtam, hogy láttad-e, hogy Tamara mennyire megváltozott -ismételte meg a vigyorgó Yoh előbbi mondatát.

-Ja, észre sem vettem -morogta a tányérjába Len és a reggeli további részében a világért sem emelte volna fel a fejét.

A reggeli végeztével mindenki szedelőzködi kezdett és suliba indultak. Len hamarosan azok kapta magát, hogy egyedül maradt Tamarával és a Faust-Eliza párossal, de utóbbiak hamar felszívódtak, bizonyára valami eldugott hely felé vették az irányt. Tamara összeszedte a koszos tányérokat Anna parancsa szerint, és a konyha felé indult. Len, pedig nem találta a helyét, csak kóválygott a lakásban, valami értelmes elfoglaltságot keresve. Végül a nappaliban kötött ki és a guandaóját kezdte élesíteni. Egy pár pillanatig csend volt, aztán egy hatalmas robbanás rázta meg a házat és Tamara sikoltása hallattszott. Len azonnal felpattant és két ugrással a konyhában termett. Illetve a konyha hűlt helyén. Ugyanis a plafonon egyszerűen eltűnt és a falból sem sok maradt. Így Len jól láthatta, ahogy a fekete sárkány a karamai közt Tamarával repül el. Összeszedte az erejét és egy hatalmas sámánugrással a sárkány hátán landolt. A feketeköpenyes hátrafordult és egy gúnyos kis kacajt hallatott.

-Már megint te? -kérdezte

-Igen én! És most nem menekülsz ellenem? -kiáltott Len

-Menekülni? -szólt gúnyosan a csuklyás -Hiszen te is alig élted túl a támadásomat.

-Ez most másképp lesz! -kiáltott Len, és megpróbálta Bason a fegyverébe küldeni, de ő is érezte, hogy még nem erősödött meg eléggé.

-Látod? Még ezt az egyszerű dolgot tudod megcsinálni? Akkor hogy akarsz legyőzni? Szánalmas vagy!

Ekkor Len pillantása az ájult Tamara arcára esett, és a düh és energia elöntötte. Felragyogott az arany fény a guandaója körül. Kihasználva a meglepetés erejét támadott, és sikerült is megsebesítenie a sárkányt. Ettől a szellem annyira meglepődött, hogy elejtette Tamarát. Len gyorsan kapcsolt:

-Bason! Ki a guandaóból és tompítsd az esését!

-De mester!

-Tedd, amit mondtam! -kiáltotta.

Az aranyfény eltűnt, és Bason már repült is Tamara után. A csuklya alól csodálkozó hang hallatszott:

-Csak azért raboltam el a lányt, hogy Asakurát bosszantsam, de úgy tűnik, téged jobban felhúzott. -kegyetlenné vált a hangja -Csakhogy engem te nem érdekelsz! -kiáltotta, mire a sárkány egyetlen mozdulattal lesöpörte magáról a harcképtelenné vált Lent, és elszállt, csak a gúnyos kacagás hallatszott. Len, pedig zuhant a föld felé…