Urashima, a fiatal japán halász, amilyen bátor volt, olyan nagylelku is.
Egy nap azt vette észre, hogy néhány ifjú elfogott egy teknosbékát, és megkínozták. A halász megsajnálta az állatot, összeszedte azt a kevéske pénzét, amennyije volt, és megvette a teknost, hogy visszaengedhesse a tengerbe.
Eltelt néhány nap, és miközben halászott, mintha valaki szólította volna. A teknosbéka volt. Kérte, szálljon fel a hátára, hogy elvihesse a nagy hatalmú sárkányhoz, a tengerek urához, mert az meg akarja jutalmazni Urashimát. Az ifjú szót fogadott, és a teknos levitte a tenger fenekére, egy csodálatos kastélyba.
A sárkány azt mondta, maradjon a vendége, ameddig csak akar. Az ifjú halász pompásan élt, ahogy addig el se tudta képzelni, de végül honvágya támadt, és haza akart menni.
A szárazföldre visszatérve Urashima úgy látta, minden megváltozott: a háza, a szerettei eltuntek. És akkor megértette, hogy sok-sok évig volt távol, ám o maga még mindig fiatal! Hirtelen azonban töpörödött aggastyánná változott, ekkor megértette, hogy a sárkány legdrágább ajándéka, az örök fiatalság is ott maradt a tenger fenekén.