Nagy klasszikusokról írni mindig nehéz, én is így vagyok most a Candyvel. Gyerekkorom meghatározó animéje volt, nálam vele kezdődött a rajongás. Remélem, ha megnézitek, megértitek, hogy miért.
Candy egy árva kislány, két szőke copffal, nagy kék szemekkel és vidám természettel megáldva. Igazi kis rosszcsont, nincs olyan fa az erdőben, amire ne mászna fel. Békésen telnek Candy évei az árvaházban, ahol Pony és Lynne nővérrel éldegél, amíg egy nap, barátnőjét, Annie-t örökbe nem fogadják. Egy gazdag családhoz kerül, de Candy szomorú, hogy el kell válnia tőle, és bánatában a közeli erdőben sírdogál, amikor találkozik egy skót szoknyás fiúval, aki megvígasztalja. Attól kezdve ő Candy hercege. Évekkel később Candyt is örökbe fogadják, de ő szolgaként kerül a tehetős Leagan családhoz, ahol a két vérszerinti gyerek folyton csúfolja és gyötri. De a lány nem adja fel, megtartja vidámságát, sőt összeismerkedik három testvérrel, Archibalddal, Alistarral és Antonyval. Idővel mindhárman gyendég érzelmeket kezdenek táplálni a serdülő lány iránt.
Candynek rengeteg szenvedést kell elviselnie, de ahogy haladunk az időben, a kislány is felnő és kialakul előttünk élete, amelyet végig víg kedéllyel tölt el. Olyan régi ismerősök tűnnek fel újra, mint Annie, és új barátokat is szerez. Itt kell megemlítenem Terryt, akit fiatal éveim alatt rajongásig szerettem… Idősebben újranézve az animét, látszik rajta, hogy régi anime (1976-ban indult) tehát a rajzolása sem a legszebb, de nosztalgiázni mindig kellemes vele.