Zeke arcán a szokásos mosoly, szemében a különös kifejezés, ami csak úgy vonzza az ember tekintetét. Anna döbbenetében szintén nem tudott mit tenni, csak bámult rá. És bár roppant hülyén érezte magát és agyában csak úgy kergették egymást a gondolatok, arcán semmi nem látszódott.

-Meg sem lepődsz Anna? – törte meg a csendet Zeke

Anna hangja meg sem remegett:

-Mit keresel itt?

-Nagyon kedves, hogy beinvitálsz és hellyel kínálsz. De nem kellene ennyire udvariaskodnod, tudod – szünetet tartott – tekintettel a közös múltunkra. – és jelentőségteljesen tekintett a lányra, majd bement mellette a lakásba, egyenesen a nappaliba.

Anna szája szinte tátva maradt, majd utána rohant.

-Azt kérdeztem, hogy mit keresel itt, és főképp hogyan lehetséges ez! –arcán elszánt kifejezés ült.

-Hát te semmit sem változtál. – mosolygott pimaszul – Gyere csüccsenj ide mellém! – veregette meg maga mellett a kanapét.

Anna levegő után kapkodott, de sikerült lehűteni magát. Valami cselt sejtett emögött a viselkedés mögött.

-Bámulatos önuralmad van. – jegyezte meg Zeke – De úgy gondolom, azt hiszed, hogy valami aljas cselt készülök bevetni.

Annának arcizma sem rezdült, csupán szeme árulta el meglepetéséről és dühéről. Ám Zeke ezt is észrevette és tovább mosolygott.

-Nos, akkor azt hiszem, mesedélután következik. Ha ide csüccsensz, ha nem. Banálisan fog hangzani, amit mondani fogok, de kérlek hallgass végig. – hangja immár komolyabban csengett. – Nos, ha hiszed, ha nem, én már nem az a Zeke vagyok, akit az öcsém megölt.

Anna gúnyosan felhúzta a szemöldökét, de egyelőre nem szólt semmit.

-Teljesen én sem értem, hogy ez hogyan lehetséges, de visszatértem, én, az eredeti testvér. Még a halálom előtt az eseményeket csak figyeltem, mint akit üvegbúra alatt tartottak. Láttam és hallottam mindent, de nem tudtam közbelépni. Bár nem is nagyon akartam, mert akkor még nem volt külön akaratom, mert összeforrtam azzal a Zeke-kel, aki generációkon át feltűnt különböző sámánok testében. És most az Asakura család egyik fia vagyok, és nem a sámánvilágra törekvő gonosz Zeke.

Várakozásteljesen Annára tekintett.

-És azt akarod, hogy higgyem is el neked? – kérdezte hitetlenkedve Anna – Ekkora ostobaságot még rólad sem feltételezek.

Zeke szája széle megremegett, de komolyan válaszolt:

-Sőt nem csak azt szeretném, hogy higgy nekem, hanem azt is, hogy segíts meggyőzni Yoht és a többieket.

-Te megőrültél! – kiáltotta Anna és ellökte magát a faltól, ahol eddig támaszkodott, majd fel s alá kezdett járkálni, még azt sem bánta, hogy ezzel elárulja Zeke-nek idegességét. Jelenleg kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy azon törje a fejét, hogy Zeke mit gondol róla. Gondolat jött gondolat után, két elmélet között ingadozott: vagy hazudik, vagy nem.

-Tehát te beállítasz ide, előadod a magad kis történetét és elvárod, hogy mindezt szó nélkül elhiggyem? És mégis miért kellene bevennem ezt a marhaságot?

Zeke kinyúlt, elkapta a fel-alá járkáló Anna kezét, és lerántotta maga mellé a kanapéra. Anna hirtelen rántástól összeakadt lábai azt az eredményt produkálták, hogy arcuk kis híján összeütközött és közvetlen közelről bámulták egymást.

-Először is, ez nem a … hogy is mondtad „magam kis története” hanem az igazság. És mivel ismerlek már valamennyire, eszembe sem jutott, hogy szó nélkül el fogod hinni. Akkor csalódtam is volna benned. És csak azért kéne „bevenned ezt a marhaságot” mert ez az igazság. – közvetlenül Anna arcába suttogva adta elő az egészet, és az utolsó három szót egyenként megnyomta. Miután az ’igazság’ szó elhangzott, csend lett a szobában. Anna agya hihetetlen gyorsasággal pörgött, ám ezzel együtt valamiféle béklyó is hullt rá, amikor észrevette, hogy Zeke szeme az ajkára szegeződik. Szíve nagyot dobbant, és hiába mondogatta magának a máskor remekül bevált mondatot, miszerint: „Nyugi Anna, te irányítasz.” Itt valahogy nem vált be. Mozdulni sem bírt.

Ekkor azonban hirtelen kicsapódott a bejárati ajtó és hangoskodás és lábdobogás hangja áradt be. Mielőtt kettőt pislanthatott volna, Yoh és a barátai ott álltak a nappali ajtóban, lemeredve, kigúvadt szemmel… Yoh egyenesen Anna szemébe nézett.