Miként nyaranta nem meglepő, döglesztő meleg volt. A nap ezerrel sütött, mindenkiről szakadt a víz, a tücskök ciripeltek, ahogy a torkukon kifért. Az utcán senki nem volt. A távolban azonban egy magányos alak tűnt fel, és egyre közeledett az Asakura- házhoz. Kezében szatyrok himbálóztak, amiket hirtelen lecsapott a földre és dühösen felkiáltott:

-Hülye Asakura! Ezt még megbánod!

Anna félresöpörte szeméből szőke haját és felnézett az égre. Yoh 2 napja hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, miszerint leugranak a folyóhoz egy kis „fiú bulit” csapni. Azóta se látta őket, és már kezdett éhes lenni, ezért hiába halogatta, el kellett mennie vásárolnia.

Összeszorított foggal ismét kezébe vette a szatyrokat és megfogadta, hogy ha Yoh hazajön, kegyetlen edzésben részesíti. Ez a gondolat némileg jobb kedvre derítette.

Mikor végre hazaért fáradtan ledőlt a kanapéra és a homlokát hűtögette egy üveg hideg üdítővel. Majd felbontotta, és élvezettel kortyolgatta a hűs nedűt. És mivel éjjel nem sokat aludt a kegyetlen hőségtől, elnyomta az álom.

Álmában Zeke alakja bontakozott ki előtte. Újraélte legyőzésének pillanatát, majd látta, amint halálával kiszáll belőle a lélek. Ám ahelyett, hogy rendes lélek módjára elindult volna megkeresni helyét, az egy darabig lebegett csak a teste felett, majd… kettévált. Az egyik fele eltűnt, a másik azonban ottmaradt a teste mellett. Egyszer csak szembenézett Annával, és így szólt:

-Immár én vagyok én. És visszatérek.

Majd alakja szertefoszlott és Anna szeme felpattant és ijedten pattant fel.

Nem ez volt az első ilyen álma, már hetek óta álmodik Zeke-kel. Kezdetben ritkábban, mostanra viszont minden éjjel. Álmait nem tudta mire vélni, ezért megkérdte Tamarát, hogy ő nem érzi-e úgy, hogy valami veszély fenyegeti őket. Nemleges válasza után megkönnyebbült, mert ugyan ő sem érzett erre utaló jelet, ám Tam megérzései és álmai mindig utaltak a jövőre, tekintettel képességeire. Azonban ilyen módon nem tudta hová tenni álmait. Hogy elterelje gondolatait kiment a konyhába, hogy feltegyen egy teát főni. Ám esze egyre csak ezen az ügyön jár. Amikor tekintete a kifüggesztett naptárra tévedt, egyszerre sok minden világossá vált: hiszen holnap lesz az évfordulója, hogy Zeke meghalt. Véletlen lenne talán, vagy ezek a baljós álmok utalnak valamire?

Az óra megcsörrent, figyelmeztetvén Annát arra, hogy hamarosan közeledik kedvenc sorozatának következő epizódja. Ezért gyorsan elkészítette vacsoráját és leült a tévé elé.

Másnap reggel tett-vett a konyhában, amikor meghallotta, hogy valaki közeledik a kert felől.

-Áh, Yoh végre hazatért! Hú, de megbánja majd, amit tett, ha én egyszer megbüntetem…!

És már ment is, kitárta az ajtót és nagy levegőt vett, hogy leüvöltse Yoh fejét. Ám a kiabálásból nem lett semmi, ugyanis szája tátva maradt a megdöbbenéstől: az ajtóban nem Yoh, hanem Zeke állt.